6. fejezet - Csupa hazugság 

---

Chederis kétségbeesetten válaszolt a kissé kómában lévő embernek:

- Dax, figyelj rám! Te és én vérfarkasok vagyunk, és élettársak. Szeretjük egymást, te is tudod, és az én igazi nevem Dá...

- Tessék? Milyen Dá...?

- Dámonics Chederis... vagyis ez a nagynéném neve. Én valójában Chederis Simonics vagyok, a te neved pedig Daxiel Marleyton. Mi már sok-sok vitát megéltünk, de mindig kibékültünk, és most házasodni készülünk. - majd elvette az örök szerelem pillantását a fiútól, ezzel mintha kétségek között hagyta volna. Kiment a szobából.

  Rex megszólította Chederist a parton, gondolta azért van letörve, mert Dax eltávozott a élők világából. De a beszélgetés után végülis rájött - a fiú és a lány... szeretik egymást.

  Rex bement abba a szobába, ahol Dax hevert, majd meglepődve vette észre, hogy a fiú a falhoz támaszkodva gondoolkodik üveges tekintettel. Elkezdett hozzá beszélni, azt gondolta, ezzl valamit segíthet.

- Mit mondot neked ez a lány? Miket hazudott neked, mikor ő próbált megölni...

- Azt mondta hogy a nagynénje neve Dámonics Chederis, és hogy vérfarkasok vagyunk mi ketten, és élettársak. Szeretjük egymást... ez igaz? Vagy csak halandzsa?

- Az biztosan igaz, hogy vérfarkas vagy... - mondta Rex. A férfi Dax lábát, fülét, szemét vizsgálgatta. Meglepődve vette észre, hogy szemei sárgásan virítottak, fülei egészen megnyúltak, szőrősek, és a lábai sem különb -  annyira szőrős volt, hogy már-már azt gondolta még a borotva is kicsorbulna rajta.

  Dax nem igazán figyelt a hangra, de mikor Rex megrúgdosta, egészen kikelt magából;

- Hagyj már békén! Nem fogod fel, hogy nem érdekelsz? Tűnj innen, nem akarlak látni!

- Oké... oké. Itt hagylak hadd dühöngj. Tudod mit? Te sem érdekelsz...

  Négy óra telt el, már későre járt. Leültek vacsorázni, kivéve Dax. Mostmár senkit sem érdekelt a délelőtti kis incidens. Kissé feszült volt a hangulat, mikor Juan Carlos mesélni kezdett... (ezt a zárójelet az eredeti könyv nem tartalmazza! J. Carlos bénán fog beszélni, mert nem igazán beszéli a nyelvet)

- Szóval ti miért vagytok itt?

- Lezuhant a gépünk, és úgy tűnik itt ragadtuk egy ideig. A Tun-Tun dzsungelbe tartunk.

- Ó, ott már én is lenni! Egy év voltunk ottan, de lenni ott vulkán, és mindenki elmenni onnét. Rettenetes... de nem csak ezért jönni el! Volt ott nagyúr, és rettegni tartott minket... Sötét, viharos este volt. Sétálni voltam a folyónál, nézni telihold. Felnéztem a dombnak az oldalára, és láttam embert, aki farkasnak változott. Láttam két sárga szempár. Aztán pont akkor uvoltott, mikor odanéztem. De nem igazán volt farkas, hanem inkább emberfarkas. Megijedtem, és egy kicsit mintha üvölteni én. Aztán felém közeledni, fut ő. Elmenekülni kezdtem. Áttam, hogy gyorsabb nálam, ezért feára másztam fel. Nem jött utánam. Egy tíz percet vártam, aztán azt hittem elment. De lesben állt. Én lemásztam a fáról. Elkapott, de már nem emberfarkas, hanem csak egy göndör hajú, sárga szemű, körül belül 145 centi méter magas volt. Megfogott, fel emelt, de aztán letett, mert a hold lement. Már csak a szeme volt sárga, és aztán elfutott. Tógában volt, és fénykardja volt, meg jogara.

- Te jó ég! Ez mind igaz??

- Hát, ti tudjátok...! 

 

Oldal: Cséder átok - 6 fejezet
Üdvözlet Dárt Cséder birodalmában. - © 2008 - 2024 - cheder.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat